Konya Éva (
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
): Malorka
Köszönöm Carla Drága!
Felszabadító érzés rajtad és lányodon keresztül egy másfajta anya-
lány kapcsolatot megtapasztalni, mint az én történetemben szerepelt!
Az egymást támogató, szerető, értékelő egymás becsben tartó nőkét.
Ezen kívül az eddig (meg)letagadott, kiéheztetett egészséges luxust
értékelő és azt megérdemlő énem is felébredt és élvezettel örömmel
lelkesedem.
Eddig minden javamat a képeimbe, az anyagba és sikertelen férfiakba
fektettem egyensúlytalanul és most tudom hogy helyrebillen az
értékrendszerem.
A házi feladatot elvégeztem hálában, tisztelettel és szeretettel,- jól
kirajzoltam magam... Tényleg megkönnyebbített a folyamat.
Bizony, egy-két teljesen elfelejtett fiú-férfi alak is felmerült az
emlékezetemből.
Ölellek
Éva
2011. február 25., péntek
Veronika Harangi (
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
): Canada
Kedves Carla!
En eloszor most olvastam rolatok a neten.
Egy kedves ismerosomtol kaptam ezt az oldalt, es mindezaltal szeretnem megragadni az alkalmat , hogy felvegyem a kapcsolatot hasonlo gondolkodasu , pozitiv gondolkodasu emberekkel. En Canadaban elek es szivesen vennem, hogyha tudnatok nekem ajanlani valakit, valakiket akivel egyutt tudnank erositeni magunkat a pozitiv eredmenyek elerese erdekeben. En meg sajnos nemregen alltam ra, de szuksegem lenne tamogatasra.
Koszonom kedvessegedet,
szeretettel, Veronika
2010. május 15., szombat
Végh Csaba (
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
): köszönet
Kedves Carla!
Köszönöm azt, amit a családállításon adtál nekem, mindannyiónknak. Mielőtt találkoztunk, azt éreztem, hogy nincs rendben valami az életemben. Különösebb panaszra nem volt okom, hiszen egészséges vagyok, van otthonom, van mit ennem, van szerető családom. De valami miatt mégsem voltam boldog, nem haladt úgy az életem, a karrierem ahogy azt szerettem volna. Tulajdonképpen egy helyben toporogtam. Köszönöm, hogy segítettél meglátni azt ami az akadályokat elémgördíti. A családállítás óta "furcsa" dolgok történnek velem. Elkezdtem könnyedén, magamtól rendet rakni az életemben. Tele vagyok energiával, boldogsággal és hálával. Van még min dolgozni, de úgy érzem, hogy jó irányba tartok.
Kívánom, hogy minél több embernek tudj segíteni, hogy ezáltal, több boldog, kiegyensújozott ember legyen a világon.
Köszönettel és nagyon nagy hálával:
Végh Csaba - Supervisor
Forever Living Products
2010. április 22., csütörtök
Varga Balázs (
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
): Budapest
Kedves Carla Varga Balázs vagyok a Royal Borháztól. Köszönöm, hogy a mai napon, amikor ilyen kemény időket élünk, sikerült felnyitnod a szememet, hogy igen is a gyökerekhez kell visszamenni ahhoz, hogy mi magunk is legyünk valakik, és tudjunk ezáltal adni, tiszteletel és alázattal élni. Köszönöm. Balázs
2010. április 22., csütörtök
Szász Ildikó Anett (
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
): Családállítás
Drága Carla!
Úgy érzem, hogy tartozom neked, nagyon sokat kaptam tőled! Hogy mit adtál nekem? Az édesapámat, az édesanyámat, a hugomat, és a nevelőapámat, az életemet! Boldog vagyok, azért mert a szüleim egymást választották, hogy megtartottak és kitartottak egymás mellett, és azért mert felneveltek! Ma ért révbe az életem és ezt Neked köszönöm, mert te mutattad meg, hogy az életemben az elakadásaim miért vannak! Amit most érzek már nagyon régen kerestem. Olyan mély tiszteletet és hálát élek meg, amit eddig még soha nem tapasztaltam! A közelében már jártam, de ez ami most van csodálatos! Arra jöttem rá, hogy addig amíg a szüleimet nem tudtam elismerni addig mást sem sikerült méllyen elfogadni, tisztelni! Köszönöm neked azt az időt amit velem töltöttél azért, hogy magamra találjak. Nagyon hálás vagyok neked!
Még egyszer Köszönöm!
Szeretettel
Szász Ildikó Anett
2010. április 18., vasárnap
Dan Viktoria (
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
): Bp.Pesti út.73
Kedves Galli,
szeretném megköszönni neked mindazt, amit a Mesterkód alatt tanulhattam Tőled, mert bár olvastam sok könyvet, jártam néhány kurzuson, mégis most tapasztaltam meg azt az érzést, hogy hálás vagyok valakinek a segítségért, s talán most tudtam csak először elfogadni, s megengedni azt, hogy változtassak. Mindig voltak olyan mondataid, amit sikerült a megfelelő helyre elültetnem, némelyik nagyon szúrt, de tőled el tudtam fogadni, mert rád mertem bízni magam. Voltak kétésgeim afelől, hogy fognak reagálni a szüleim, nővérem, s főleg a párom a változásra, de harmadik nap után, ahogy hazaértem, sokat beszélgettünk a kedvesemmel, nem akartam meggyőzni, okoskodni, megmondani a tutit, mint eddig, csak meséltem, s egyszerűen hatott, működött a dolog, s másnap úgy jött haza, hogy látja, mit szeretne elérni, van célja, már a munkában, s arra jött rá, ahhoz, hogy mindezt elérje, elsősorban arra van szüksége, hogy fejlődjön, s többet foglalkozzon az önismerettel, személyiséggel. Nagyon örültem, hogy felfelé húzzuk egymást, s képesek vagyunk együtt haladni, fejlődni, hiszen ez is az egyik vágyam volt a bakancslistámon.
A kurzuson sikerült elérnem azt, hogy tisztán lássam, s megerősítést kapjak, hogy a tanítás az, ami valójában az én feladatom, de azt is tudtam, hogy bár gyógypedagógus vagyok, már nem abban a formában szeretném folytatni, ahogy eddig, aminek az egyik oka azz volt, hogy egyre inkább azt éreztem, hogy azok a csoportok, amit szülőknek és kamaszoknak tartottam (szociális készségek fejlesztése, kommunikáció fejlesztés - kisebb önismereti klubbunk volt) az a hely, ahol igazán én lehetek, s ami valóban nekem való.
Jelenleg úgy vállaltam állást, hogy a délelőttjeim szabadok, így a délelőttjeimet tanulásra, tapasztalatok gyűjtésére szeretném fordítani, mert van egy olyan tervem, célom, hogy sérült gyere
2010. április 16., péntek
mátyás gyöngyi (
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
): Rákospalota
Köszönöm, hogy ott lehettem a mai elődásotokon!!
Gyöngyi
2010. április 14., szerda
Mészáros Mariann (
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
): Mesterkód
Kedves Carla!
Köszönöm az elmúlt két napot, amelyet a Mesterkód kurzuson Veled, segítőiddel és csoporttársaimmal eltölthettem.
Évekkel ezelőtt láttalak a tv-ben és nagy hatással voltak rám a szavaid. Olyan dolgok kezdtek előttem kibontakozni, amivel azelőtt nem foglalkoztam.
Hírlevélből értesültem a Mesterkód kurzusról és tudtam, hogy ott a helyem.
Tudtam, hogy a személyiséggel, a belső énünkkel, a meglévő "programjainkkal" fogunk dolgozni, mégis kaptam "mellbevágásokat" felismeréseket. Volt ami örömmel töltött el és és bizony volt ami fájdalmas volt, méghozzá nagyon. Ez a kurzus ráébresztett arra, hogy az én szekeremet két ló húzza, mégpedig kétfelé. Próbálom őket összeterelni, de az egyiknek ilyen parancsot adok a másiknak meg pont az ellenkezőjét. Ezt a dolgot helyre kell tenni, és kaptam hozzá útmutatást, úgyhogy van min dolgozni.
Nagyon köszönöm azt a szeretetet, melegséget, jóindulatot amit felénk sugároztál, azt az odafigyelést amivel felénk fordultál. Azt, hogy a megjelenő blokkok feloldását is beleszőtted a munkádba.
Még egyszer köszönöm: Mariann
2010. április 11., vasárnap
Szász Ildikó (
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
): Mesterkód
Drága Carla!
Minden túlzás nélkül tudom neked, tiszta szívből "mondani", hogy fantasztikus dolgot teremtettél a Mesterkód kurzussal!
Eddig is azt tapasztaltam, hogy a veled való munka során, folyamatosan fejlődöm, és minden egyes találkozással több leszek, de ez a két nap csodálatos és felszabadító volt. Sőőőőt! Nagyon sok élményt, pozitív érzést kaptam tőled!
Köszönöm a felismeréseket, a kódokat, az empátiádat, a munkádat, a kedves szerető lényedet, mindezek hozzásegítettek ahhoz, hogy meg tudjam valósítani a céljaimat úgy, hogy a célhoz vezető úton is boldog legyek, és minden lépésemet meg tudjam élni!
Tudod mi a jó ebben, hogy még most jön a java a dolgoknak, bátran és örömmel várom-figyelem a fejleményeket:), mert "mindíg változik valami körülöttem" (ahogyan te tanítottad)! Nagyon hálás vagyok neked ezért! Köszönöm, köszönöm, köszönöm .........!
Folyt. köv......
Szeretettel:
Szász Ildikó-cégvezető
Royal Borház Európa Kft.
2010. április 10., szombat
Kovács-Kaszala Ildikó (
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
): Royal Borház
Kedves Carla!
Nagyon köszönöm Neked mind azt a segítséget, amelyet adtál nekem a közös munkánk során! Ezt a tudást nem csak a céges életben, hanem a magánéletben is hasznosítani tudtam, és ezáltal olyan változásokat értem el, amelyekre már hosszú évek óta vágytam! Hálás vagyok érte! Örömmel tölt el, hogy megismertelek!
Tisztelettel:
Royal Borház
Kovács-Kaszala Ildikó
2010. április 06., kedd
Szász Ildikó (
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
): Royal Borház Európa Kft.
Kedves Carla!
Nagyon hálás vagyok neked az odaadó, szeretettel teljes gondoskodó munkádért.
Az elmúlt 2 hónap alatt befektetett energia, sok-sok pozitív változást hozott cégünknek a Royal Borháznak és mindenkinek, aki a csapatban van! A tavalyi év nehéz volt, fájdalmas és gyötrelmekkel volt tele, úgy éreztük (társam és én) hogy fogy a hitünk az erőnk, nem tudtuk, hogy hogyan tovább! Nagy elkeseredésükben már külsős segítség után kutattunk és rád találtunk! Hiszem, hogy véletlenek nincsenek! Áldom azt a napot, amikor először találkoztunk!
Amint elkezdtük a közös munkát számomra is meglepő pozitív, statisztikáink által mérhető eredmények jöttek rövid idő alatt! Én egy nyitott ember vagyok, és folyamatosan keresem az új lehetőségeket, de az a szakmai és emberi tudás, amivel te rendelkezel teljesen lenyűgözött eddig nem, találkoztam ilyen egyszerű és hatásos "módszerrel" (azért zárójelen, mert ez többet jelent nekem, mint egy módszer) és hozzá még a gyakorlat is azt mutatta, hogy jó az az irány, amit elkezdtünk!
Nem tudom eléggé kifejezni a hálámat! Azóta is folyamatos fejlődésben vagyunk nagyon szép jövőképpel a szívünkben, kreatív, kiegyensúlyozott munkatársakkal, egyre több elégedett vevővel, hangulatos játékos munkanapokkal!
Találkozásunk óta alkotó munka zajlik itt nálunk és nagyon találónak érzem, amit egyik alkalommal mondtál, hogy Royal "Játszóház" lettünk:)! Megmutattad nekünk, hogy hogyan lehet szeretettel megszólítani embereket, hogyan élhetjük meg a hálát és hogyan fejezhetjük ki ezt helyesen, hogyan adhatunk jó érzéseket a jó borok mellé, és ami még nagyon fontos felismerés volt, hogy a céljaink eléréséhez az odavezető út az ami a fontos és ha az boldogsággal van tele akkor az a cél előre viszi az életünket!
Nem tudok ezért mást adni, mint tiszta szívből jövő Köszönetet és hálát!
Szeretettel:
Szász Ildikó
Cégvezető
Royal Borház Európa Kft.
2010. március 31., szerda
Kiss Helga (
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
): Royal Borház
Kedves Carla !
Köszönöm Neked a mai napot is. És azt külön köszönöm Neked, hogy a
csoportból, külön elismerést kaptam a mai munkámért ! Sokat jelentett
ez nekem :)
Örülök, hogy megismertelek, mert úgy érzem sokat tudok Tőled tanulni,
és nagyra becsülöm a tudásod.
Köszönettel és tisztelettel :
Kiss Helga
Royal Borház
2010. március 29., hétfő
P. Ildikó (
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
): személyes tapasztalataim
Több mint 10 éve ismerkedtem meg Galinával, életem mélypontján.
Segített abban, hogy bízzak magamban, hogy jogosítványt szerezzek.
Azóta az évek során többször visszatértem, és midig új tapasztalatokkal, felismerésekkel folytattam életem.
Ezúton is Köszönöm. Ildikó
2010. március 26., péntek
Tamás (
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
): Tegnap voltam egy családállításon
Tegnap voltam egy családállításon, és nagyon mély nyomot hagyott bennem, de még inkább megindított valamit. Köszönöm hogy részt vehettem ezen és méginkább köszönöm a megtapasztalásokat! Üres kézzel mentem, elvárásoktol mentesen és túcsordúlva tértem haza.... Köszönöm!
2010. február 02., kedd
Erős Anita (
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
): A családállítás nem fog
A családállítás nem fog Neked receptet adni mit, hogyan csinálj, milyen döntést hozz, de felszabadítja a lelked és segít hozzáférni a saját erődhöz, saját forrásodhoz, visszadja a hited, a bizalmad, hogy akárhogy alakul is az életed, ehhez biztos pontként vissza tudj térni. És a dolgok egyszer csak elkezdenek történni... :) Köszönöm Carla.
2010. január 13., szerda
somos.edit@chello.hu: Nagyon szép és jó az új honlap
Nagyon szép és jó az új honlap.Informatív, jól lehet tájékozódni rajta. A magyar nyelvi (stilisztikai) problémák (időnként az alanyi és tárgyas ragozás keverése) és az itt-ott elnagyolt helyesírás kicsit lerontja az összképet - de mit is írhat mást egy gyakorló (PhD)nyelvész?
2010. január 11., hétfő
KÁRPÁTI KATALIN (
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
): Kedves Carla Galli consulting!
Kedves Carla Galli consulting! Az Iching kártyahúzás nem működik, a kártyák nem láthatók, nem lehet húzni, több napon keresztül megnéztem. Üdvözlettel: Kárpáti Katalin
2010. január 02., szombat
Helga: Sziasztok, én most írok először
Helga: 2009.05.09 - 22:12 Sziasztok, én most írok először és remélem, hogy mindenki megkapja. Pénteken este nagyon fájt a fejem, mely fejfájás sajnos szombaton is kínzott. A negatív tulajdonságaimmal való ilyen szintű, lényeglátó szembesítés eléggé megviselt. Vasárnap már szerencsére elmúlt a fejgörcsöm, aminek rettentően örültem. Azóta érzem a határtalan nyugalmat, ami eddig nem volt rám jellemző. Nem idegesítenek fel a dugóban a tolakodó autósok, sem az az ügyfél, aki alig két órát adott egy komplex levél elkészítésére. Tettem a dolgomat legjobb tudásom szerint, és nem azzal foglalkoztam, hogy miért utolsó pillanatban szólt. A kollégáim rám sem ismernek, sőt én sem magamra. Remélem, hogy ez még sokáig így marad. Mindent köszönök. További sikereket mindenkinek. Üdv. Helga
2009. december 25., péntek
Gaby: Sziasztok!
Sziasztok! Ígértem, hogy összeírom nektek Carla mondásait, illetve pár elgondolkodtató szösszenetet: „Minél több emberrel osszuk meg a fejlődésünket, annál sikeresebbek leszünk” „Gyökerek nélkül nem lehet szállni”, ill. „A boldogság forrása a gyökereknél van.” „Ha elfogadom a helyem a családban, elfogadom magam a világban.” „Nincsenek véletlenek, csak tanulnivaló.” „Magadat változtasd, ne másokat!” Adok-kapok libikóka: „Aki kap, annak adni kell. A köszönet és a hála nagyon fontos. Ha visszaadunk, akkor naggyá válunk.” „A ruhákat is sokat mossuk, a lelkünket kitisztítani meg félünk…” „Aki elkésik, az valakivel szemben nincs a helyén.” „Olyan nincs, hogy nem történik semmi.” (Forrás: A békés harcos útja c. film) Képzeljétek, tegnap elmentem a videotékába, hogy kivegyem A vadon foglyai c. filmet, de nem kaptam meg. Hétvégén viszont láttam moziban Clint Eastwood filmjét a Grand Torino-t, igen elgondolkodtató film, mindenkinek nagy szeretettel ajánlom. Remélem az idézetek segítenek nektek. Üdv., Gaby
2009. december 25., péntek
Kondákor Ági: Kedves Gallina!
Kedves Gallina! Miután az anyukámra felállítottuk a családállítást, nagyon kemény másfél hétnek néztem elébe. Ebben volt minden, ami az életemet keserítette. Bűntudat, düh, szemrehányás, és minden olyan érzés, amivel addig együtt éltem. Amikor letisztultak ezek az érzések, egy olyan megkönnyebbülést éreztem, amit azelőtt talán gyerekként élhettem meg. Aztán az apukám részéről is felállítottuk a rendszert, amiben viszont nagyon meglepő felismerést kaptam, mégpedig azt, hogy az apunak egy szerelme, aki korán meghalt, tulajdonképpen rajtam keresztül élte ki a keserűségét. Legalábbis nekem ez így volt egyértelmű. Gyakorlatilag azóta az életem egy olyan nyugodt és egyben izgalmas formáját élem, amiben igazán jól érzem magam. Köszönettel Kondákor Ági.
2009. december 25., péntek
Vajda Márta: Drága Gallina!
Drága Gallina! Szeretettel és szívből köszönöm a tegnapi találkozást. Jó volt Nálad, köszönöm az élményeket, a sok felszabadító nevetést, és könnyet, az építő gondolatokat! A tavasz szimfóniájával köszöntelek névnapod alkalmából! A legszebbeket, legjobbakat kívánom! Szeretettel ölellek, Márta vissza a bejegyzés tetejére
2009. december 25., péntek
Andorai Péter: Kedves Galina!
Kedves Galina! Lehet, hogy kicsit váratott magára ez a comment, de annál jobban köszönöm a segítséget, és a néha kíméletlenül egyszerű válaszokat és megoldásokat. Remélem, hogy nemsokára személyesen is láthatja az eredményét. Van egy hiutu, amit ma leginkább érvényesnek érzek: Egy pár embertípus: - Aki nem látja a fáktól az erdőt, - Aki nem látja az erdőtől a fákat, - Aki nem látja a fát sem, - Aki látja a fákat, de nem látja, hogy az egy erdő, - Aki látja, hogy erdő, de nem tudja, hogy a fáktól, - Aki látja a fákat, látja az erdőt, de mégsem hisz a szemének, - Aki látja a fáktól az erdőt, az erdőben a fákat, de nem akarja annak látni Köszönöm, hogy segített felismerni és a helyükön kezelni a fákat és az erdőt! Szeretettel: Péter
2009. december 25., péntek
Lakatos Géza: Családállítás
Családállítás. Én megtapasztaltam magamon – ajánlom másoknak is. A hétvége alatt mindenki „felállíthatja” saját problémáját, így senkinek sem kell kellemetlenül éreznie magát a többiek előtt. Ellenkezőleg! Megértheti, hogy a saját elakadása másnál hogyan jelenik meg. Az első felállítás után már mindenki megtapasztalja azt, ami nehezen érthető meg magyarázatokból. Kiderül, hogy az elakadások okai nagyon gyakran a szüleink, nagyszüleink, közvetlen családunk nehéz sorsainak továbbéléséből ered. Ezek tudat alatt meghatározzák hogyan viselkedünk, reagálunk évtizedeken át. A résztvevők segítségével megtapasztaljuk, hogyan működik ez a mi esetünkben. Ha ez megvan, akkor az elengedés már megkezdődik és megindul az az áramlás ami eddig blokkolva volt. A „családfelállítás” módszer (Bert Hellinger) segít az okok láthatóvá tételében és a szükséges érzelmi áttörések elérésében. • L.Géza...
2009. december 22., kedd
Gyarmati Brigitta: Kedves Carla!
Kedves Carla, Köszönöm, hogy találkoztunk,Szeretettel és Tisztelettel gondolok Rád..sokat … ?szinte és tiszta mosollyal. Önmagunk megismerése a legnagyobb utazás…..ahogyan azt Márai is megfogalmazta. Mennyire igaz…., és ahogyan önmagunkkal ismerkedünk,majd felismerünk, elfogadunk, újra-élesztünk, gondozunk és táplálunk…. egyre többet ad - a felismerésekhez vezet? úton, az utazásban segítesz Te: rámutatsz, akkor és ott. Formálsz…Úgy segítesz ahogyan én ezt eddig még nem tapasztaltam…és már azt hittem talán nincs is ilyen Személy akit?l ezeket a dolgokat kaphatnám…aztán mégis megadatott, hogy találkoztam Veled. Újra elhiszem, hogy lassan de újra felépíthetem magam és bár még csak párszor találkoztunk, érzem, hogy segítséged mennyire jó.. ..mert Jól segítesz… Haladni az úton…..- félelmek, önmarcangolás, sok sok tétova megtorpanás után- újra teljes hittel és lelkesen… ebben segítesz… és mindezt olyan empátiával, könnyed természetességgel, és ?szinteséggel teszed, ami igazán ritka. Olyan kincsed van ami csak kivételes embereknek adatott meg. Mit is mondhatnék még? A lényeddel hatsz és adsz…igen! Egyszerűen, nagyszerűt! simple the Best… Szeretettel, Brigi
2009. december 21., hétfő
Borbás Vera: Carla, Nem bírom magamban tartani
Carla, Nem bírom magamban tartani… a mai találkozásunk annyira felemelő volt. Minden kinyílt, végtelen perspektívák nyíltak előttem, úgy érzem, bármire képes lennék és tele vagyok szeretettel és nyitottsággal. Ezt neked köszönhetem azzal, hogy rávilágítottál összefüggésekre, amik annyira egyszerűek, mégis, keveseknek adatik meg, hogy ilyen szakértő kezek segítsék megérteni, mint a tied. Elkezdtem összeírni most a tantuszokat, hogy megerősítsem az érzést, és kitör belőlem, hogy megosszam veled az erejét. Össze fogom szedni neked is egy nagy folyamatba és leírom neked. Szóval csak szerettem volna mondani, mennyire fantasztikus vagy és mennyire hálás vagyok, hogy vagy nekem, illetve nekem is :) Szeretettel, Borbás Vera
2009. december 21., hétfő
Harnócz Évi: Kedves Carla Galli!
Kedves Carla Galli! Nem tudom pontosan ki vagy és honnan jöttél,de mindenesetre csodálatos vagy. Köszönöm a munkásságod!! Nagyon szép dolgokat adsz hírül az embereknek. Remélem továbbra is folytatod majd a blog írását. NAGYSZERŰ ember vagy!! Üdvözlettel, Harnócz Évi
2009. december 21., hétfő
Szilvia: Kedves Carla Gallina!
Kedves Carla Gallina! Nagyon örültem hogy hallottam a danubius rádióban már 1-2 műsorát, honlapját is megnéztem. Nagyon szimpatikus a műsora. További sok sikert kivánok munkájához Isten Áldásával! Üdvözlettel: Szilvia (Pécsről)
2009. december 21., hétfő
Gömöri Nóra: Drága Carla!
Drága Carla, Mamka! Sokat gondolkoztam azon, hogy hogyan szólítsalak meg, de végül úgy döntöttem, hogy Lányodként írok most hozzád néhány sort.. Sokszor felteszem magamban azt a kérdést, hogy honnan szerzed ezt a kimeríthetetlen mélységet és tudást? Honnan táplálkozol és honnan tudsz minden kérdésemre, szituációra választ adni? Honnan tudsz előre mindent? Számtalanszor voltam tanuja a tréningjeid során, hogy ismeretlen embereket életét egy pillanat alatt megváltoztatod, megoldod a régóta kibogózhatatlan problémáikat és új emberként újjászületve hagyják el e termet, beleértve egem is! Ilyenkor fantasztikus büszkeség tölt el, hogy Te vagy az én Édesanyám és a legjobb Barátnőm! Saját lányodként velem foglalkozva is mindig elfogulatlan maradsz, sokszor kemény is. … Nem tudom elégszer leírni és elismételni, hogy mennyire fantasztikus az a rengeteg tudás, mélység, emberi érzés, ami van benned. Csak azt tudom elmondani, hogy minden gondolatoddal egyre jobban fejlődöm és, mint egy sivatagban szomjazó vándor, iszom és iszom a szavaidat….mindig…. szeretettel, Lányod
2009. december 21., hétfő
Kormos Kata: Drága Carla!
Drága Carla! Nagyon régóta érik bennem, ennek a levélnek tartalma, de valahogy nehezen fogalmazom meg, azokat a dolgokat, melyek találkozásunk óta, - talán mondhatom úgy, hogy folyamatosan jellemzik az életemet. Annyira másként viszonyulok a szüleimhez, és annyira más lett a saját magam megítélése, annyira másként kezelek helyzeteket, h számomra is hihetetlennek tűnik néha. Teljesen más… Úgy gondolom, h egy hosszú út első lépéseit teszem épp, és csodálatos azt látni, h már ezeknek az első lépéseknek is milyen hatásuk van az életemre. Számtalanszor fordul elő szituációkban, h eszembe jutsz, s olykor mindig köszönettel, és hálával gondolok Rád. Vannak dolgok az életben, amiket megpróbálhatunk leírni, megfogalmazni, aztán rájövünk, hogy nem lehet, hisz vannak dolgok az életben, amit csak egyszerűen érezni lehet. Én sem tudom, sem leírni, sem megfogalmazni, így némán és csendben csak annyit szeretnék mondani: Köszönöm Neked! Bp. 2007-05-04 Kormos Kata
2009. december 21., hétfő
kori: Kedves Galina!
Kedves Galina! Írjuk a betűket, egymás mellé tesszük őket, szavakat formálunk, mondatokat mondunk, írunk. Néha csendben, néha hangosan. Nem vagyunk egyformák, ahogy a betűk sem! Van aki párban él, mint a ’CS’ vagy a ’ZS’ betűk, van aki egyedül, mint a ’K’ betű. Néha elhagyják egymást, párt cserélnek, ahogy mi emberek is tesszük ezt. Mondom, néha! Néha és nem mindenki. Van, hogy jól érezzük magunkat egy-egy helyen, van hogy tűrünk és van amikor „belehalunk”. Az egyik ember ebbe, a másik abba. És akkor jössz, jöttél TE! Szemérmetlenül összeolvastad a betűimet, elolvastad a könyvem! De nem írtad át! Csak kiolvastad! Persze, hiszen én kértelek! Tudsz minden betűről mindent. Nem tudok új szót vagy mondatot mutatni már Neked. Látod és érted a lényeget! Megmutattál pár fontos momentumot a lapjaimban, megjelölted melyik oldalt olvassam gyakrabban és melyiket soha. Rámfigyeltél egy kicsit. Aztán eltelt egy kis idő, és mi történt? Egyik reggel elővettem a könyvet. Rendezettek voltak a sorok, a betűk és az oldalak. Egy új meskönyvet fogtam és életre keltek a szereplőim. Egy álmomat váltottad valóra, bár tudtam, hogy ez így, még nem tökéletes. Ekkor megkértelek, hogy fuss át még egy Életet, tedd rendbe azt is, mert így lenne kerek a történet. És Te megtetted! Köszönöm! Köszönjük! Egy K és egy A betű Kori
2009. december 21., hétfő
Péteri Attila Árpád: Embertársaim!
Embertársaim! (Akik Erre Jártok e HONLAPON, de még nem találkoztatok Galinával!) Ajánlom szíves figyelmetekbe Gálját, Galinát, Carlát, ki hogyan ismeri és miként szólítja meg e honlap tulajdonosát? Jobb, ha tőlem tudjátok meg, személyében egy őstehetséggel álltok szemben. Régóta ismerem tevékenységét, igaz, csak a Magyar Rádió jóvoltából, meg az alanti hozzászólásokból, de higgyétek el nekem, nem mondok valótlant. Aki nem hiszi, győződjön meg róla személyesen és látogassa meg Carla programjait. Nem fog csalódni. Köznyelven szólva : „IDE A ROZSDÁS BÖKŐT!”- hogy új emberként fog távozni a helyszínről. S ami nem utolsó dolog, alig várja majd, hogy újra ott lehessen, Carlával szemben ülve, újólag megvitatandó, ügyes-bajos dolgait, akár a legrejtettebb titkait is feltárva. Ne habozzatok hát soraim ismeretlen olvasói, cselekedjetek. Jertek Carla Galli színe elé s fedjétek föl, ami fáj Nektek, Ő orvosolni fogja, annak rendje-módja szerint. Bátorság! Sok sikert a teljes megújulásotokhoz! Ehhez kíván Nektek elszántságot, cselekvőkészséget, kitartást, lelkierőt: Péteri Attila Árpád Budapestről
2009. december 21., hétfő
Munkácsi Imre: Kedves Galina
Kedves Galina, Nagyon sajnálom, hogy nem vállaltam magamat és a nevemet. Én írtam Emerico alatt az előző levelemet, de hát ilyen vagyok, mitagadás. Többek közt ezért is jöttem hozzád. Nagyon jó veled beszélgetni és nagyon szeretek hozzád járni mert szeretem az embereket akikkel találkozom. Jó látni, hogy hétről hétre változnak, kisímul az arcuk, új frizurát kezdenek hordani, a ruhájuk elegánsabb és színesebb és csillog a szemük és egyre több öröm van bennük. Jó látni mert, azáltal én is jobban érzem magam, hatással vagytok rám, mindíg sietek és várom a csütörtöki és szombati találkozókat. Úgy érzem, hogy azonos a sorsunk mert valami összeköt minket. Az életem, gyökeres fordulatot vett amióta veletek találkoztam. A szüleimet sikerült elfogadnom, tisztelem őket és felnézek rájuk mert erős és csodálatos emberek. Azáltal, hogy ezt megtettem erőt kaptam a munkámhoz, kapcsolataimhoz. Nagyon jó erősnek lenni, bátornak és bízni önmagunkban. Én nem tudtam ezt az erőt az elején mire használni, néha késztetést is éreztem, hogy visszaéljek vele és vissza is éltem, de a sors mindíg rákoppintott az orromra. Kislányommal, volt feleségemmel, munkatársaimmal, főnökömmel a kapcsolataim sokkal jobbak lettek, de ezeken még nagyon sokat dolgoznom kell. Üzleti ügyeim javultak, lezáratlan ügyeim kedenek megoldódni. A legdöbbenetesebb dolog, hogy úgy éreztem, hogy egy belső forrás nyilt volna meg, amelyből szeretet sugároz, de azt is meg kellett tapasztalnom, hogy ez a forrás ha nem ápolják kiapad és visszaesek az előző állapotba ami félelem, kétely, kishítűség, gőg, okoskodás és onnan megint nagy erő visszakapaszkodni az előző állapotba. A változásban kialakult bennem egy belső hang ami egy bizonyos kontrol (de nem mindig :)), hogy mit és hogyan cselekedjem és ha valami rosszat teszek, akkor azt sokkal gyorsabban tudom korrigálni, de sajnos ez bennem van. Életem során nagyon sok szenvedést okoztam magam körül, kapcsolataimban, kihasználtam, uralkodtam, befolyásoltam manipuláltam. Ennek a tényét és súlyát egyáltalán nem éreztem, mert eddig nem is voltam tisztában önmagammal. Most, hogy hozzátok járok, egyre inkább tudatosodik az, hogy milyen vagyok és, hogy cselekvésemmel mit okoztam magam körül ami pedig úgy jeletkezett, hogy egyedül maradtam és elvesztettem barátaimat. Most már vannak barátaim, Ti vagytok! Imre
2009. december 21., hétfő
MrsBlond: Drága Galina!
Drága Galina! Mindig tudtam, hogy grafomán vagyok, és ez helyzettől függően még fokozódik is. Már jó ideje tipródok, írjak, ne írjak. Mégis az összegzés mellett döntöttem. Elképesztő gyomorremegés közepette múlt a délelőtt, s érdekes módon a hangod csengett szigorúan a fülemben: -Köszönd meg neki, és figyeld, mit változik/csinál! Mindegy kinek szól, érvényes bárkire. Aztán édesapámat hívtam. Oldott rajtam egy kicsit. Tegnap nagyon hosszasan elemeztem vele a helyzetet, az életet, a kettőnk kapcsolatát is. Ő mondta, hogy büszke rám, és bármi van, MINDIG, MINDENBEN mellettem áll. Persze nem elvtelenül. Én elmondhattam sértődés nélkül, hogy nekem mi fáj. Hogy büszke vagyok arra, hogy tisztességesen viselkedtem mindig vele, bár szerintem ő velem nem igazán. Önző volt, s tetteit a félelem igazgatja, amit én már visszadok, nem cipelem tovább. De adtam, szeretettel adtam, s ez most már így marad. Részemről. Az első, ami ez után történt, este a kicsi születésnapja okán főleg a gyereknek okozott örömet, meglepetést, s persze nekem is. - Hívott gratulálni a Nagyapa, és képzeljétek, mióta meghalt a Nagyi, először volt csengő a hangja, nem elfúló, sírdogáló. El sem sírta magát! Ma délelőtt megköszöntem apunak ezt a meglepetést. Azt mondtam, mintha a “vészben” összeszedte volna magát, és ez sokat jelent nekem. Én is erősebb vagyok kicsit így, mert könnyebb az ő fájdalma nélkül. Derűsebben nézek a jövő felé, akármi is az. Nem belül cipelem őt, MÖGÖTTEM ÁLL! Erőben, józanul. Korholón, vagy épp tanáccsal. Adott is. Aztán kicsit később úgy éreztem, mint az a “beteg”, elesett, vagy épp sérült, aki azt érzi haragszanak rá, hogy ez történt vele. Mintha direkt akarna a nyavalyájával másoknak ártani. Pedig ez sosincs így. Direkt nem gázoltatja el magát senki. S az én cuccom keltette félelemmel a párom képtelen volt bármit kezdeni. Ahogy én se. A bennem lévő, s a tőle emiatt áradó szorongás összegződött bennem, és kiirthatatlanná vált a nyugtalanság. A magamé még csak-csak, a kettő együtt sok nekem. Ő sem hibás, csak tehetetlen volt ebben a helyzetben. Saját csomagja, az élet kihívásai, s még “púpként” a maga kínja végett egy bizonytalan feleség… Keserűség, csalódás minden irányba. Eközben hitegethetem én magabiztosságról magam, erő benne semmi. És ekkor megbocsátottam mindenkinek. Magamnak is. Aki voltam, attól ennyi és ez telhetett. Tőle is. Már jöhet bármi, az csak jó lehet nekem, mert azonnal oldódott az évek óta kínzó görcs, remegés, betöltötte a gyomromat azóta sem múló kellemes meleg. Vágyom a zenére. Csak először leírtam e sorokat. Kedden kb. 1/4 1-kor történt mindez. Őrzöm a meleget belül és köszönöm.
2009. december 21., hétfő
Emerico: Szia Galina
Szia Galina :) Kérlek fogadd szeretettel az alábbi gondolataimat: Először is nagyon hálás vagyok azért mert összefutottunk. 2006 végén nem tudtam merre induljak mert már megcsömörlöttem a sok ezotériától, aztán a sors úgy hozta, hogy hozzád kereveredtem. Nem véletlenül…., nagyon nagy felismerésem az volt, hogy azt hittem mindent tudok, aztán kiderült, hogy semmit sem. Sikeresen bár fel tudtam dolgozni egy válást és újjult erővel indultam az ujrakezdésen, de hamar kiderült, hogy én változatlan vagyok. Ezért is kerültem hozzád. Megdöbbentő élmény volt, hogy a felállítások illetve a bábozások, kocsmai lebaszások után, hogy egy hólyag vagyok és van még bőven űr a fejlődésre. Nagy változáson mentem keresztül, megváltoztak az érzelmeim az emberekkel, ismerőseimmel szemben és a kapcsolataim sokkal jobbak lettek. Ami viszont nagyon nagy tanulság nekem, hogy a rossz tulajdonságaink ezzel nem múlnak el, ugyan úgy késztetésünk van másoknak prédikálni, okoskodni, megbántani (kinek mi a csomagja) de keletkezik bennünk egy kontrol, hogy ne mindig így történjen. Nagyon sok munka kell még ahhoz, hogy ezen késztetéseket fülöncsípjük és kioltsuk vagy más hasznosabb területen kamatoztassuk. Amit úgy érzek, hogy summája az egésznek az az, hogy a módszer segít abban, hogy hiteles emberek legyünk, lerakjuk a kényszeres maszkunkat és cselekedeteinket és most már így többszörös erőt tudunk fordítani az önmegismerésre ami mindennek célja, mert sikerült egy nagy akadálytól megszabadulni. Szerettetel, Emerico
2009. december 21., hétfő
Lehoczkiné Gonda Ágnes: A családfelállítást “megfigyelőknek”
A családfelállítást “megfigyelőknek” üzenem, a megfigyelés csak “duma”. Ha tetszik, ha nem, jelen leszel és ráismersz a problémáidra, így részesévé válsz a történetnek. Azt hiszed, a másé, de mikor a “pálya szélén ülve” kicsordulnak a könnyeid, kiderül, hogy rólad is szól. De ha Neked úgy tetszik, csak maradj abban a hitben, hogy “csak” megfigyelő vagy. Még ha nem is akarod, akkor is letisztulnak a dolgaid és könnyebbé válsz. A szervezetfelállításért köszönet mindazoknak, akik szereplőként segítettek, hogy kívülről lássam a szervezetben zajló folyamatot. A káoszból egy világos, célirányos kép rajzolódott ki a szervezet jövőjére vonatkozóan. Konkrétan tudom a jövőben kialakítandó lépések irányát, sorozatát, a kapcsolatok rendszerét szervezeten belül és kívül is. Megvan a cél és a motívum. Annyira egyértelmű, hogy mostmár nem is értem, min problémáztam annyit előtte. Döbbenetes. Hogy mit tud ez a módszer! Amilyen egyszerű, olyan nagyszerű. Csakúgy, mint a mögötte lévő ember. Köszönöm az élményt, a jelenlétet, az együtt rezgést és szorgalmas hajolgatást kívánok. Biztos, hogy még sokszor találkozunk, ezt nem lehet megunni.
2009. december 21., hétfő
Budavári Anett Ágnes: Hogy mi is a család?!
Hogy mi is a család?! Számomra soha nem a családi fészek melegét és a békés otthont jelentette ez a szó. Vasárnap azonban többszörösen is megértettem, megéreztem, átéltem. A lényeg az, hogy bennem mi zajlik, én hogy érzek, én hogy élek…A hétvégén megélt fájdalom világossá tette számomra, hogy van az a “hely”, ahol a rátalálok a szülői szeretetre. Ahol becsülni, tisztelni, elismerni tudom az érdemeiket. Ahol felnézek rájuk és nem “lefelé”. Köszönöm annak a néhány embernek, aki vasárnap néhány órára a “családom” volt, hogy megélhettem ezt az érzést. És főleg neked köszönöm Carla.
2009. december 21., hétfő
Varga Eszter: Köszönöm a megerősítést
Köszönöm a megerősítést, hogy már nem csak sejtem, hanem tudom, hogy jó úton indultam el. Sokszor vissza-vissza pillantok még, de olyan megnyugvást és belső erőt érzek, amit régóta, talán gyerekkorom óta nem és ez segít a döntéseimben. Egyre jobban hiszek magamban, magamnak, nem gőggel hanem alázattal figyelek befelé. Belűröl kifelé mosolygok és igen, visszamosolyognak rám. köszönöm
2009. december 21., hétfő
Varga Mónika: ájössz újra meg újra
Rájössz újra meg újra, hogy nem vagy egyedül! Felkavar, magával sodor, régi sebeket tép fel, hogy begyógyulhassanak azok végre, mások által, Carla által magad által. Ha segítségre van szükséged, itt van energia bőven, amit “idegenektől” kapsz, akik arra a néhány órára a “családoddá” válnak. Hideg borzongás és forróság egyaránt elfog, félelem, bánat előtörnek, hogy utána megnyugodhass és örülj az életednek. Felhozza a fel nem ismert vagy elrejtett hibákat, dolgozva a tudatalttival és érzésekkel…A megoldás meg az egyéné, mint hogy kell legyen, de ebben ez a módszer segít. Segít megmutatni, amit saját magadtól nem látsz, vagy nem akarsz látni… Nekem ezt adta CARLA és “Köre”!!!:egy elvágyódó “nő”…
2009. december 21., hétfő
Vas Gabi: Drága Galina!
Drága Galina! Már régóta el akartam mesélni Neked, mi minden történik velem és főleg bennem, de igazából mostanra állt össze a kép. A tavalyi utolsó vasárnapi műhely utolsó felállításán döbbenetes dolgokat tudtam meg a régi és még régebbi szerelmeimről: megértettem, hogy addig nem lehetek boldog egy párkapcsolatomban, amíg az előzőt nem zártam le. És azt is, hogy kizárni valakit az életünkből nem ugyanazt jelenti, mint lezárni egy kapcsolatot. És hogy az elengedés nem idő kérdése – az én esetemben 3 év sem volt elég hozzá. És én még Ádám miatt aggódtam, hogy biztosan nem volt ideje túljutni az előző kapcsolatán! Kerestem a szálkát a szemében, az enyémben meg ott volt a gerenda. Hiszen én még mindig, mindenkiben a régi, elvesztett szerelmemet, a Robit keresem. Ő mindennek az alfája és az omegája, az etalon, a mérce – pedig mindent elkövettem, hogy elfelejtsem. Azt is megértettem akkor, amit már sokszor mondtál: hogy hihetetlen, micsoda erő van az ember lelkében! És hogy micsoda energiát pocsékolunk el, amikor próbálunk ezzel szembemenni. Persze mindig hiába… Nagyon nehéz összhangba kerülnünk saját magunkkal, hogy rájöjjünk, mit is akarunk, hova is tartunk valójában. Azóta is ezt próbálgatom. Mindezek mellett egy sor hihetetlen véletlen is ráébresztett arra, micsoda kicsi porszemek vagyunk! A vasárnapi műhely eredménye volt az is, hogy szereztem egy új barátot, Pankát. Pár perces beszélgetésünkből kiderült, hogy neki kedves ismerőse az én Robim, akivel évek óta nem tartom a kapcsolatot. Nekem pedig régi jóbarátom az a fiú, akit ő olyan hévvel “kerget” mostanában! El tudod képzelni azt a döbbenetet?!!! Napokig csak szédelegtem, tátott szájjal, felvillanyozva. A sok felismerés azért megviselhetett (vagy csak az a hideg Bíró Icánál), mert nagyon megbetegedtem, és az ünnepek alatt végig nyomtam az ágyat. Még Szentestére se mentem haza, inkább kibírtam egyedül, hősiesen, nehogy visszafertőzzem anyukámat, aki éppen lábadozik a szívbetegségéből. (Emlékszel, hogy féltettem?) De nem éreztem rosszul magam, sőt, meg kell valljam, hihetetlen boldogság kezdett rajtam elhatalmasodni, ami mind a mai napig tart. Érzem, hogy szeretet árad ki belőlem, és hogy az is vesz körül, a barátaim és a családom gyűrűjében. Hogy sosem vagyok egyedül, mert mindig gondolnak rám, hiányolnak, aggódnak értem, gondoskodnak rólam. Az egyik barátnőmnek a családja mellett arra is volt gondja, hogy karácsonyi menüt főzzön nekem. Anyukámmal meghitt napokat töltöttünk együtt, miután végre hazamehettem Szegedre. Szilveszterkor három legkedvesebb barátommal testvérekké fogadtuk egymást, és ezt azóta is komolyan gondoljuk! Hihetetlen érzelmek törnek fel belőlem: van, amikor a legapróbb dolgon is könnyekig meghatódom, máskor percekig hangosan röhögök valami semmiségen. És nagyon régen nem éreztem magam ennyire vonzónak, úgy érzem, hogy sugárzik belőlem valami. Kíváncsian várom, mi jöhet még ezután. Néha próbálom megérteni, vajon mi lehet ennek az oka? És meddig fog tartani? A tegnapi felállításon azért bambultam el annyira, mert hirtelen eszembe jutott a megoldás: hogy mindez talán azért van, mert Robi tényleg elengedett. És én is őt. Hogy valóban elég a felismerés, a feloldás, a kérlelés, a megbocsátás, a szeretet! És hogy mindaz, ami a nyakamba szakadt azóta, nem más, mint több évi felgyülemlett „boldogságtartalék”. És még ki tudja, mi lesz a folytatás! Bizakodva várom. Galina, köszönöm szépen a segítségedet, azt hiszem, ez volt a legszebb karácsonyi ajándék, amit valaha kaptam. Boldog új évet kívánok Neked, és persze magamnak is!
2009. december 21., hétfő
Nagy Éva: Megoldások stúdió műhely
Megoldások stúdió műhely. Kedves, Drága Mindenki! Olyan jó olvasni a leveleiteket. Úgy örülök, hogy rendben vagytok. Nálam sok említésre méltó dolog akad. Az utolsó családállítás után, elengedtem Zolit. Megértettem, hogy ami akkor összekötött minket, az nem más, mint a mintáink, amiket a családból hoztunk. Nagyon nehéz volt szakítani. Azután elutazott megint Franciaországba, és gyűrűvel jött haza 3 hét után. Igent mondtam. Azóta a kapcsolatunk sokkal nyugodtabb. Még mindig megharcolunk magunkkal egymásért, és remélem, hogy ez még egyszerűbb lesz később. Előfordulnak meg nem értett feszültségek bennünk, amiről beszélünk is, de tőlünk hatalmasabb erőknek tulajdonítjuk Ezzel még van dolgunk, de haladunk. Elsajátítottuk a TM-et, amit nagyon köszönök Neked, Carla, Te vezettél minket oda.Megváltoztatta a hozzáállásomat szinte mindenhez. Kezdem elfogadni, hogy minden úgy jó, ahogy van, csak fel kell ismerni, mi mire tanít. Igazából nagyon sokat tanultam magamról a csoportban, amit köszönök Nektek. Bár bevallom néha nagyon nehéz, a saját magam által épített gátakon túljutni. Van munkám is Egy szinkronstúdióban dolgozom, nagyon izgalmas, és rengeteg színésszel találkozom, akik nagyon érdekesen látják a világot. A családállításokra családlátogatás miatt nem tudtam elmenni, de nagyon szeretnék a következőre eljutni. Mindig figyelemmel kísérem az időpontokat, és rendszeresen látogatom a Carla honlapot, erőmerítés céljából. Velem ennyi…. Többiek, írjatok Ti is! Nagyon sokszor puszilok Mindenkit! Évi
2009. október 06., kedd
Helga: Sziasztok!
Sziasztok! Ma alkalmaztam a munkám során azt az NLP módszert, melyet a Megoldások műhelyben tanultunk , és nagyon működött. Az ügyfél nagyon hálás volt, és én is nagyon büszke voltam arra, hogy tudtam alkalmazni a tanultakat. Remélem, hogy a gyakorlás által ez már automatikussá fog válni. Mindenekelőtt Carlának és Edinának nagyon hálás vagyok a tanultakért. Rájöttem, hogy ezt a módszert már többször is használtam korábban, de most ezt már tudatosan teszem, hiszen működik. Remélem, hogy a többieknek is ilyen jó tapasztalatai vannak mint nekem. Sok sikert kívánok Mindenkinek a további alkalmazáshoz. Helga
2009. június 16., kedd
Erika (
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
): Kedves Galina
Kedves Galina, Nagyon sok kellemes dolog történik velem mostanában és nagyon sok jó dolgot kapok emberektől, ami valószínűleg a lelkemben végbement változásnak köszönhetek. Lehetséges, hogy ezelőtt is megtörténtek, de nem volt rá szemem, hogy észrevegyem és értékeljem. Olyan voltam, hogy amit kaptam nem becsültem meg eléggé és arra vágytam, amit nem szerezhettem meg, de azért nem, mert észre sem vettem, hogy már régen az enyém. A veled való beszélgetések hatására nagyon sok dolog világossá vált számomra és megszabadultam azoktól az érzésektől, amelyek vakká tettek. Nagyon nehéz leírnom (ezért is nem tettem meg eddig), hogy pontosan mit érzek, mert mindig úgy gondoltam, hogy bizonyos dolgokat nem lehet szavakba önteni, azért, mert a nyelv nem eléggé fejlett ahhoz, hogy kifejezze. Úgy gondoltam, ha leírom, sekélyessé és közhelyessé válnak és ha én, te vagy más elolvassa, csalódni fog. Sőt, ha kimondom, el is tűnik és megszűnik a varázs, amit pedig megéltem. Gyermekkoromban madár szerettem volna lenni aki magasan repül, Hamupipőke, aki megkapja a báli ruhát és átéli az átváltozás csodáját és képes megmutatni azt aki mindig is benne rejtőzött. Később egy regény hatására (Mika Waltari: Turms a halhatatlan), azt képzeltem, hogy titkos tudás birtokában vagyok amihez fel kell nőni és a bennem rejtőző isten küldetését kell teljesítenem, ami így szólt; “Én vagyok aki ad”. Ezt persze soha nem sikerült megvalósítanom, hiszen emberi mivoltom gyengeségei, pont az ellenkező irányba vittek. A jót erőszakosan akartam, azt hittem, ami számomra jó, az a jó. Harcoltam a jóért, amiről azt sem tudtam, hogy mi. Segíteni akartam, de ártottam magamnak és másoknak is. Bizonyos dolgokat nem voltam képes elfogadni és erőszakkal szerettem volna változtatni rajta. Egyáltalán nem bíztam magamban és féltem a megmérettetéstől és ezért másokon keresztül szerettem volna érvényesülni, rajtuk keresztül szerettem volna megvalósítani önmagam. Így elvileg nem érhetett kudarc, hiszen ha nem sikerült valami, az mégsem én voltam, hanem valaki mást lehetett hibáztatni. Az ő gyengeségeit, kisszerűségeit. Pedig valójában az én kudarcom volt, hiszen pont azt a szándékot tettem tönkre ami mozgatott, a segítés szándékát. Mindig az élet értelmét akartam megérteni, mindig azt, hogy mi értelme van az egyén létezésének, hogyan lehetne valami maradandót alkotni. Pedig lehet, hogy az élet értelme az, hogy én megtaláljam saját magam, a bensőmben. Saját magam megértéséhez ugyanolyan alázat kell, mint mások elfogadásához, hiszen az én gyengeségeim általános emberi gyengeségek is egyben. Ez az alázat mindig hiányzott belőlem. Mindig is túl büszke, gőgős voltam ahhoz, hogy meghajoljak akár mások akár saját magam előtt. A saját hibáim közül is csak azokat voltam hajlandó tudomásul venni, amelyek számomra a legkönnyebben elfogadhatók voltak. Nagyon rossz érzéseket váltottak ki belőlem saját gyengeségeim, ezért úgy harcoltam ellenük, hogy egyszerűen elnyomtam őket. Próbáltam mindig helyesen cselekedni, de ez egy csapda volt, hiszen a rosszabbik énem alig várta, hogy felszínre kerülhessen. Most már tudom, hogy ezeket a tulajdonságokat nem elnyomni kell, hanem tudomásul venni, elfogadni létezésüket, hiszen éppen azért vannak, hogy megmutassák milyen esendő vagyok és óvatosságra intsenek mások megítélésében. Mindig érdekes volt számomra, hogy Jézus miért Pétert választotta és nem Jánost, aki pedig kitartott mellette mindvégig. Mostanában olvastam egy könyvet amelyben Mátyás király megválaszolta számomra ezt a kérdést és mélységesen el is gondolkodtatott. Jézus azért nem választotta Jánost, mert Péter a saját gyengesége miatt képes volt mások gyengeségeit is megérteni és elfogadni míg János erre nem lett volna képes. Hát valahogy így jártam én is. Megítéltem és elítéltem embereket de csak azért, mert soha nem néztem szembe azzal, hogy mire képes a rosszabbik énem. A legutóbbi alkalommal, amikor itt voltál, végre megtettem. Képes voltam megélni, hogy milyen kíméletlen és érzéketlenül kemény tudok lenni. Azt az érzést, amit akkor éreztem, amikor át kellett vinnem a színeket a gyermekkori kellemes emlékről a rossz emlékre, nem fogom elfelejteni. Iszonyatos agresszió volt bennem, mert nem akartam a szépet tönkretenni és ezzel elfogadni a rosszat. Pedig nem tettem volna tönkre, csak elfogadtam volna a létét. Micsoda önteltség, hogy valaki nem akarja elfogadni a benne tomboló negatív erőket? Úgy látszik, az eszemmel mindig is elfogadtam, hogy van jó és rossz, de a lelkemmel soha. Egyszer azt is álmodtam, hogy : Egy sötét utcán járok, hirtelen vihar kerekedik és nagyon csúnya felhők közelednek én szembefordulok vele és akkor egy ház ( a nagynéném háza) előtt találom magam. Benézek az ablakon és ott meglátom a gonoszt. Előveszek egy pisztolyt és fejbelövöm. Még a piros vérfoltot is láttam a homlokán. Persze, hogy nem öltem meg a gonoszt, de én ebben a szerepben tetszelegtem. Én, mint az igazság és a jóság bajnoka. Azt, hiszem, hogy a segítségeddel végre sikerült megértenem, hol hibáztam és a beszélgetés végén csodálatos érzésben volt részem. Úgy éreztem, hogy egy óceán vagyok, ami hatalmas és mozdulatlan. Nem tudom leírni pontosan milyen volt, de talán erre hasonlított a legjobban. Köszönöm a segítségedet és talán most, tényleg megtaláltam az igazi utat . Szia Erika
2009. június 01., hétfő
Gaby: Kedves Carla
Kedves Carla ! Micsoda szerencse, hogy elmentem ” Az Élet titkai ” című előadásodra. Pedig én tegnap fáradt voltam és fáztam, majdnem visszafordultam, de nagyon jól esett a beszélgetés és igen örülök, hogy elmentem. Nagyon családias volt a légkör és mind a felhozott témák, mind pedig az ismételt ábrák segítettek a saját problémáimat még jobban átgondolni. Megint sokat tanultam. Nagy tanulság számomra, hogy minden ember problémája egyedi és nem létezik egy sablon, amit bárkire rá lehetne húzni. Örülök, hogy a „Megoldások” műhelyeden - jó helyen vagyok és elindultam önmagam felkutatása és a problémáim megoldása útján. Ha így haladok, Jhamarosan a mondásod szerint : nagyobb leszek, mint az akadály!!! Ja, és még egy gondolat, kedves csoport: a legközelebbi ismerkedésemkor nem csak azt fogom megkérdezni a fiútól, hogy mi volt a jele az oviban, hanem azt is, hogy ki az apja, anyja és hogyan nevelkedett.:) Ez ugyanis egy újabb tanítás/megerősítés tegnap estéről, hogy a párkapcsolat alakulásában nagy szerepe van a mögöttünk lévő családi erőnek Mindent köszönöm Gaby
2009. május 14., csütörtök
Kriszta: Szóval,drága Carla
Szóval,drága Carla,kedves Csoport! a péntek esti óra után már tudtam mi is a fő baj velem, egy fájdalom az ami irányítja az életemet!! Hatalmas felismerés,mintha felszabadultam volna! (otthon éjjel még felvágtam egy kígyóuborkát,képzeljétek,egy szabályos háromszög alak tűnt elő,sarkain kis lyukakkal! mindenki ámult rajta,le is fényképeztem,majd elküldöm! ) a szombat így telt,szinte lebegtem az elmúlt időszak után,erre,ma,vasárnap megint kezdtem az önmarcangolást…mert hogy nem tudok megbocsátani…már tíz éve…hatalmasra nőtt ez az egész bennem,iszonyatosan legyengít, olyan mintha szenvedni akarnék…pedig olyan jó felszabadultan lenni!!! Szeretettel Kriszta
2009. május 11., hétfő
Csizmadia Mariann: Kedves Carla!
Kedves Carla! Ezúton szeretnék még egyszer köszönetet mondani Neked a szombati előadásodért (a szigetszentmártoni táborunkban) és főképp a kis Fatimának nyújtott segítségedért. Úgy érzem, hogy mindenkinek sokat adott ez a családállítás, a tábor résztvevőit hihetetlen módon még szorosabbra kovácsolta és remélem, hogy Fatima is képes lesz elindulni egy boldogabb úton a fiam oldalán. Őszinte szeretettel: Csizmadia Mariann
2009. május 11., hétfő
Kata (
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
): Kedves Carla
Kedves Carla, Kedves Mindenki, Most értesültem, hogy kis cégünk megnyert egy tenderprojektet, viszont ez azt is jelenti, hogy a ma induló haladó csoport 4 alkalmából, mindössze a main tudnék részt venni. Emiatt – kicsit fájó szívvel, de az új kihívások miatt azért lelkesedéssel is – nem tudom folytatni a csoportmunkát Veletek. Örülök, hogy megismerhettelek Titeket és köszönök mindent amit kaptam, ígérem magammal viszem, hasznosítom… J Nektek jó munkát, tanulást, fejlődést, tapasztalást! És persze minden egyéb földi jót! Találkozunk még! (és ez nem fenyegetés J) Üdvözlettel Kata
2009. május 09., szombat
Kálvin Enikő: Drága Galina!
Drága Galina! Köszönöm Neked a tegnapi napot, a felismeréseket! Összeállt a puzzle, végre egyben látom a nagy képet, lassan helyükre kerülnek az utolsó kockák. És köszönöm, hogy megláttattad velem a hátam mögött álló “hadsereget”!!! Most, ahogy rágondolok is mosolyognom kell! Hazafelé szinte szárnyaltam, annyira jó érzés volt, hogy már-már sírnom kellett. Ilyet eddig csak akkor éreztem, amikor annyira szerelmes voltam, hogy szinte már fájt! Nagyon jó érzés! Este köszönetet mondtam az angyaloknak, hiszen az ő segítségükkel találtam Rád! És persze, jól vagyok ma is! Most készülök a szüleimhez, mert szeretném ténylegesen megtapasztalni, hogy “ők a nagyok és én vagyok a kicsi”! Szeretettel gondolok Rád! Enikő
2009. március 15., vasárnap
Detti: Kedves Gallina!
Kedves Gallina! Mindig pont akkor látlak az RTL Klubon, mikor ott vagy! Pedig ritkán nézem. A társfüggőség volt a mai téma, én meg elgondolkoztam /sokadszor/, hogy mennyire iszonyatosan függtem Gézától. De kellett az a három év, minden örömével és bánatával mert rengeteget tanultam magamról és sok-sok terhet leraktam időközben. Volt utána másik fiú is, fontos volt /másért/, de már nagyon felnőtt módon zártam le azt a kapcsolatot, és érdekes, nem búslakodtam, sőt. Pár hónapja “szingli” vagyok, és már kezdem azt hinni, hogy valami nem oké nálam, mert nagyon jól érzem magam a bőrömben - kicsit talán antiszociális is vagyok. Úgy érzem, legalább fél évet szeretnék még így lenni, jönni-menni, elmélkedni, erősödni, mindezt a saját ritmusom szerint. Lehet, hogy önzőség de mostanában nehezen megy az alkalmazkodás -én persze ezt valami fejlődési fokozatnak gondolom - ezt is meg kell élnem, hogy később stabil és önálló nőként tudjak mással együtt élni. Ahogy néztelek a TV-ben, az volt az első benyomásom, hogy a “Gallina mindig meg tud újulni”, és szerintem ez rettentő fontos! Néztelek és a második érzésem meg az volt, hogy valami fontos történt Veled, valamit elengedtél. Törékenynek láttalak, lágynak, nőiesnek, öntudatosnak, mégis kicsit visszafogottnak, összességében nagyon vonzó hölgynek. Ahogy ezt írom a tükör-ség jut az eszembe, hogy mindezt magamról is elmondhatnám. Mit gondolsz Te erről, jól érzékeltelek? Detti
2009. március 14., szombat
