Egy idő után minden kapcsolatból elmúlik a rózsaszín köd és a lángolás.

Ragaszkodás azonban maradt,bár a párunkban már csak a legjobb barátunkat látjuk. Ez így rendjén is van? Természetes, ha párunkkal már csak barátként élünk egymás mellet? Mikor válik működés képtelenné egy kapcsolat?.
„ Nagyon ritka egy olyan kapcsolat,amiben egy idő után nem jelenik meg a megszokás érzése., a vágyakozás egyfajta  visszavonulása. némi elhidegülés. Az ilyen „tünetekkel" biro párkapcsolatok azonban nem feltétlenül azt jelentik, hogy  véget kell venni mindennek.  A tisztelet ugyan is, amit a másik ember iránt érzünk rengeteget jelent,. Összeköt a közös érdek, akar a közös gyermek, olykor az előző családból hozót gyermek akiért felelőséget kell vállalni mint a kettőnek, de mindezen túl a bizonyosság a biztonságban. Mindez a személyiségünknek egy magasabb szintje,amit igenis értékelhetünk és szerethetünk.,ha elfogadjunk. Lehet, hogy már a fehér lovon vágtató hős szerelmest látjuk a  párunkban, de látjuk ,hogy szeret minket,ragaszkodik hozzánk és igen jó a barátunk, fő bizalmasunk. Ez rengeteget számít . Ha véget is ér a lila köd, vessünk számot magunkkal: Mit tanultunk mindenből eddig és van -e még benne lehetőség a tanulásra? Fogalmazzunk meg, hogy  mit várunk magunktól mit kívánunk magunknak és miben ,minek érezzünk hiányát? Ha úgy hiszünk, kevés,amit még kapunk vagy adhatunk, lépjünk ki. Ugyanakkor lehet,hogy nekünk többet jelent egy  szoros kapcsolattá. barátsággá szelídült dolog,mint a pár hónapos lángoló szerelem. A recept egyszerű, ha még felnőtt fejjel sem ismerjünk magunkat, itt az ideje, hogy végre megismerjük, és az önismeretünket hívjuk segítségül a döntéseinkhez".

Boldogok tehát így is lehetünk, csak tudni kell,elég-e nekünk ez örökre!

Carla Galli