RTL Klub. Csak csajok. 2008.03.05
Avagy veszedelmes viszonyok. Beszélgetés Carla Gallival.

A társfüggőségnek mély gyökerei vannak, elsősorban a családból fakadnak. Ezek úgynevezett családi modellek, amelyeket mindannyian magunkban hordozunk. Vagy fájdalmakon alapulnak, hogy bebizonyítsuk szüleinknek, hogy mi jobban tudjuk csinálni, mint ők, és ragaszkodunk a társunkhoz minden áron, hogy megmutassuk, hogy mi képesek vagyunk megtartani a "rosszat" is, ha már a szüleik elváltak és nekik nem sikerült.
Ha a szüleinknek harmonikus volt a kapcsolata, akkor mi minden áron szeretnénk egy hasonló kapcsolatot megtartani, hasonló látszatot kelteni, hogy megfelelhessünk a szüleinknek.
Ha a családban a szülő és a gyerek közötti konfliktus van méghozzá az édesanyával, akkor ez nyomot hagy a párkapcsolaton.
Ha az apával van konfliktus, akkor az inkább a főnökünkkel a munkahelyen mutatkozik meg és függőség alakul ki.
Ez az úgynevezett "se veled se nélküled kapcsolat" -ban nagy szerepet játszik a magánytól való félelem. Ilyen helyzetekben olyan erős a félelem, hogy inkább elviselem a durva helyzeteket a kapcsolatban, minthogy egyedül, szabadon éljem az életemet.
Ez abban az esetben van, ha egy személy nem képes megtalálni saját magát illetve a kapcsolatot önmagával.
Félelem a magánytól annak a tudásnak a hiánya, hogy csakis én tudok az igazi társa lenni önmagamnak, illetve annak a kreatív énnek a megtalálása, ami boldoggá és sikeressé tesz. Hisz azok a párok, akik kreatívak, azok nem tudnak függni egymástól, hanem önmaguktól függenek.
Amikor a kreatívi tása hiányzik és nem képes valamit létrehozni, akkor a társának az életét próbálja meg élni. Ez gyakran úgy néz ki, hogy benne van a társának az életében, mintha nem a saját életét élné. És közben arról panaszkodik mindenkinek, hogy szegény én, a férjemnek és a családomnak élek és nincs saját életem. Ez az úgynevezett áldozat szerep. Ehhez szükséges az önismeret, illetve a kreatívi tás, még akkor is, ha gyerekek vannak hisz a gyerekek szülőket modelleznek, és csak akkor kezdik a saját életüket élni, ha látják, hogy a szülők is önállók.
Az önértékelési problémáink a már említett kreatívi tás hiányából adódnak, ami nagyon gyakran a családi gyökerekből fakad.
Ha egy nehézsorsú személy van a családban a gyerek már felnőttkorban az áldozat szerepét játssza és így alakul ki az önértékelés hiánya.
Röviden, ha a szülő önértékelési hiányban szenved, a gyerek szolidaritást vállal a szülővel, ezt szeretetből teszi.(szeretet törvénye alapén, Hellinger féle család felállítási módszer)
Természetesen vannak, csodálatos technikák melynek segítségével fel lehet oldani hasonló helyzeteket.